3. fejezet

 Ahogy ismét, a hidegben sétáltam azon gondolkodtam, hogy mit fogok Ekének mondani, miért nem viszek egy fityinget sem haza...
Aztán eszembe jutott, hogy még nincs olyan késő, talán valaki még felvesz, így elindultam a szokásos helyemre amikor valaki hátulról rám kiabált.
-Cece!- meglepődve fordultam hátra, nem sokan tudták az igazi nevemet.
A szőke srác volt az Niall.
-Miért mentél így el? - kérdezte aggódva.
-El kellett jönnöm...nem akartalak baja sodorni titeket, akik ennyit tettetek értem- mondtam a földet bámulva.
-Ugyan, ha nem vagy paparazzi nem nagyon tudsz minket bajba sodorni- tárta szét a karját, mire csodálkozva néztem fel rá.
-Gyere, menjünk vissza és reggel megbeszélünk mindent.- mosolygott rám.
-Niall, te nem érted? Ha nem megyek haza, kinyír mindenkit!!!!! Ez nem játék!- ráztam meg a fejem.- Mindenképp vissza kell mennem.
Nem szólt semmit.
-Megérted ugye? - suttogtam, miközben éreztem, hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből.
-Hidd el, nálunk biztonságban vagy.- folytatta.
-Nem, sehol nem vagyok és nem is szeretnék a terhetekre lenni.
- Ne legyél buta, visszajössz és kész, különben hazarángatlak, és én nem vagyok valami erőszakos típus.

*Harry szemszöge*

Nem tudom hány óra lehetett , mikor megébredtem az éjszaka. A tv még mindig ment, de Cecilia már nem nézte, átmentem a szobájába, megnézni, hogy minden rendben van-e, de csak egy üres ágyat és rajta a ruháimat találtam.
Lementem és körülnéztem az alsó szinten is, de ott sem volt.
Elment volna?
De hát miért?
Hallottam, hogy kattan az ajtó zára, mire Niall sétált be rajta miközben maga után húzva a vendégünket.
-Mi történt?-kérdeztem csodálkozva
-Csak fél, attól a fasztól, meg hogy mit csinál vele- válaszolta a haverom.
-Nem, attól tartok, hogy veletek mit csinál, nekem már úgyis mindegy, de ti ti nem érdemlitek meg, hogy miattam bántsanak- szólt közbe Cecelia.
-Ettől nem nagyon kell félned- nevettem fel, nem hiszem, hogy ki akarná nyíratni magát pár gorillával - nevettem fel, mire értetlenül nézett rám.
- Na jó akkor az elejéről Niall, Louis, Liam Zayn és jómagam egy banda tagjai vagyunk, a One directioné.
Hallottál már róla?-tudakoltam, mire megrázta a fejét.
-Tudod elég híresek vagyunk-folytattam-nem hiszem, hogy bárki hozzánk érne ...tudod ahogy mondtam, valószínűleg annak az embernek nagyobb baja  esne- mosolyogtam rá
-Ja ráküldenénk a lányainkat-röhögött fel Niall.
- Szóval, ha gondolod itt maradhatsz velünk, persze csak ha nem síkíasz minden alkalommal amikor meglátsz minket , vagy ha megszólalunk- nevettem.
-Köszönöm. - suttogta
-Nincs mit, igazán nincs mit. Reggel megkérem Louist, hogy hívja fel Eleanort, hogy menjetek el vásárolni pár normális ruhát meg ilyenek. - közöltem.
-És és mit fogok napközbe csinálni, úgy értem dolgozni...?-kérdezte félénken.
-Hát gondolom tanulni fogsz.- mondta Niall, mire bólintottam.
-Na most menjünk vissza aludni,, mert korán lesz a reggel- javasoltam és  mindenki a szobája felé vette az irányt.

*Reggel, Cece szemszöge*

-Mikor felkeltem az egész tegnap egy mesebeli álomnak tűnt, de aztán körül néztem és láttam , hogy valóban az 5 kedves fiú házában vagyok.
Lementem a nappaliba ahol már mindenki beszélgetett, illetve többen is, mivel a társaságba most 2 lány is helyet foglalt.
-Szia El vagyok- jött oda hozzám az egyik majd megölelt.- A srácok mindent elmeséltek, úgy sajnálom ami veled történt.
- Én pedig Dani- mutatkozott be a másik lány is, neki gyönyörű göndör haja volt- Remélem egy kis shoppingolás jó kedvre derít majd.
-Cece vagyok- szólaltam meg először.
-Nos Cece, Louis mondta, hogy hozzak neked pár ruhát- nyújtott oda egy táskát El- Gyorsan öltözz fel és indulhatunk vásárolni.

*Ebéd*
A délelőtt csodás volt. A csajok csodálatosak voltak.
Rengeteg ruhát kaptam tőlük, vagyis a srácoktól. Fogalmam sincs hogy fogom ezt nekik meghálálni.
Délben a Nando's étteremben ebédeltünk Peri-peri csirkét.
-Ahh, hál Istennek, hogy vége a turnénak , nagyon hiányzott már Liam- kezdte Dani.
-Hát, már ideje volt az biztos-nevetett El.
-Nagyon szerencsések vagytok, hogy ilyen barátaitok vannak, és ők is szerencsések veletek, tökéletes párost alkottok velük-mosolyogtam rájuk.
- Igen...- mondta Dani - Ők mind az öten csodálatosak.ű
- És neked kicsim, ki tetszik közülük?- kérdezte El.
- Senki- vágtam rá azonnal, nagyon kedvesek, hogy megengedték , hogy ott lakjak, és hogy ennyit segítenek...- kezdtem mire Dani közevágott...
- Ugyan, öt szuperszexi pasi közül csak tetszik valamelyik- faggatott.
-Na jó Niall nagyon aranyos és segítőkész- tudtam szólt közbe Eleanor, jobban mondva kiáltott- de folytattam Harry olyan de olyan..... ahhhhwwwwwwww- máshogy nem tudtam magam kifejezni.
- Ezen most meg kéne lepődnünk? - röhögött fel Dani




Bocsi hogy ez nem lett olyan jó de kellenek a kötőszövegek is.
Pár komi után új rész . Puszzi!

2. fejezet

*Cece szemszöge*

Mikor felnyitottam a szemem egy gyönyörű nagy házat láttam. Niall rám mosolygott és segített kiszállni a kocsiból.
Harry kinyitotta  a bejárati ajtót és mind a négyen betódultunk a lakásba.
- Végre megjöttetek!- üdvözölt minket egy magas aranyos mosolyú srác- Azt hittem már éhen halok.
Ó hoztatok egy vendéget? Szia drága, én Liam vagyok.- mosolygott rám majd szorosan magához ölelt. Egy kicsit furán érintett a dolog. A férfiak akikkel találkozok, sosem ilyen kedvesek és közvetlenek és nincs ilyen finom illatuk sem.
-Cece-néztem fel rá.
-Nos Cecilia- szólt a göndör hajú srác-megmutatom, hol a fürdő, gondolom szeretnél lezuhanyozni.
Felvezetett a lépcsőn és  egy fa ajtóra mutatott - Itt is vagyunk- mondta.
-Várj meg itt, hozok pár ruhát amibe átöltözhetsz.
Körülbelül 2 perc múlva vissza is ért  és egy szürke melegítőt, valamint egy Ramones feliratú pólót nyomott a kezembe.
-Ezek az én ruháim, szóval valószínűleg nagyok lesznek, de itt sajnos csak mi 5en lakunk és nincsenek női ruháink.
-Köszönöm szépen- bólintottam és felnéztem a gyönyörű szép zöld szemébe. Pár másodpercig állta a tekintetemet, majd elkapta a fejét.
-Megyek készítek neked valami kaját, sajnos csak 2 adagot  hoztunk Liamnek és Zaynek-mondta és lesietett.

*Liam szemszöge*

Harry felment, hogy ruhát adjon Cecenek én meg lent maradtam Niallel és Louissal, majd késöbb Zayn is csatlakozott.
- Miért hoztátok őt ide.. látszik rajta, hogy ő egy.... - kezdtem, de Louis félbe szakított.
-Mert hideg volt,esett az eső és nézz már rá, olyan fiatal és gyönyörű, nem hagyhattuk csak úgy ott.
-Igen ezt énis megértem, de hívhattátok volna a rendőrséget, vagy valami..
Ekkor Haz lesietett a lépcsőn.
-Persze, csak azt kéne nekünk, jó hogy egyből nem a paparazzikat hívod ide - mondta.
-Csodálom , hogy megengedted nekik- röhögött Zayn Harryre , hát úgy tűnt őt inkább a Nando's csirke érdekli, mintsem az új vendégünk.
-Felőlem addig marad ameddig akar-válaszolta Hazza- de nem bujdoshat örökre a házunkba.
-Majd holnap megbeszéljük, most már úgyis mindenki fáradt és kezdődik a meccs - mondta Niall, aki ejteni akarta a témát.
- Ja, menjetek be nézni, majd megyek én is csak keresek valamit, amit Cecilia megehet- bólogatott Harry.
-Segítek.- ajánlottam fel.
A többi fiú kivett egy-egy sört a hűtőből és bekapcsolta a TV-t a nappaliban.

*Cece szemszöge*

Miután lezuhanyoztam és hajat mostam bele bújtam a ruhákba melyeket Harry adott. Kicsit nagyok voltak rám, de nagyon finom illatuk volt. Kifésültem barna hajamat, lemostam az arcomon maradt sminket, majd a tükörbe néztem. Hát nem voltam valami szép látvány. Így hogy lejött az alapozó, látszódtak, az Eke által okozott sebek az arcomon.
Lebaktattam a lépcsőn a nappaliba ahol 3 fiú ült és Tv-t nézett.
-Szia- köszöntem, mert volt ott egy srác, akivel még nem találkoztam.
-Heló, Zayn vagyok, te biztosan Cece, Harry kint van a konyhába, menj keresd meg- köszöntött a széles mosolyú fiú.

Így is tettem megtaláltam a konyhát és besétáltam.
-Ú Cece, tök jól állnak Harry ruhái - ütögette meg a vállam Liam, majd kifelé kezdett sétálni.
-Köszi-mosolyogtam rá.
-Csak mirelit Pizzát találtam, remélem szereted- mondta Harry, majd elém tett egy nagy meleg pizzát.
Bólintottam majd enni kezdtem. Nem emlékszem mikor ettem utoljára meleg ételt. A pizza finom volt és hamar el is pusztítottam.
Harry megvárta míg befejezem majd így szólt:
- Gyere megágyazok neked a vendég szobába.
Felmentünk a lépcsőn és egy kis szobába vezetett. Csak egy ágy volt benne , egy íróasztal és egy tükör.
 Harry megcsinálta az ágyat majd hozzám fordult.
-Nyugodtan feküdj le aludni, és ha kell valami ott leszek a melletted lévő szobába- mondta, majd elment.
Bepattantam az ágyba és azon gondolkodtam, hogy hogy lehet valaki ilyen kedves és segítőkész mint ez az 5 fiú.
Ránéztem a falon lévő órára és láttam, hogy már 11 óra. Már 2 órája csak forgolódtam. Ledobtam magamról a takarót és átmentem a mellettem lévő szobába. Láttam, hogy a TV be van kapcsolva , de sötét volt már.
-Fent vagy még?- kérdeztem suttogva, mire egy kis lámpa kapcsolódott fel a francia ágy mellett.
-Persze, valami baj van?- kérdezte ijedten a göndör hajú fiú.
-Nem, csak nem igazán tudok aludni- sóhajtottam és mellé ültem az ágyra.
-Ha gondolod itt maradhatsz még, nézni egy filmet vagy valami- mosolygott rám halványan.
-Köszi- bólintottam majd mellé kuporodtam az ágyra, figyeltem, hogy a filmben az emberek, hogy lövik szét egymás fejét.
Nem tudom meddig feküdhettem ott, de mikor újra Harryre néztem, ő már aludt. Közelebb mentem hozzá, majd puszit nyomtam az arcára.
-Köszönök mindent, még senki sem volt hozzám ilyen jó.- suttogtam és átsétáltam a vendég szobába.
Levettem Harry kényelmes ruháit és vissza vettem a lila ruhámat. Megcsináltam az ágyat és pár perc múlva ismét az utcát jártam.
Hihetetlen jó lett volna, velük maradni reggelig, de pénzt nem fogadhattam volna el, és nem akartam, hogy Eke kinyírjon, vagy ami még rosszabb nem akartam, veszélybe sodorni őket, a világ legkedvesebb embereit.


Pár komi és következő fejezet :))
remélem tetszik.
puszi.:)

1 fejezet.

*Cece szemszöge:*

Ismét az utcán, hideg van, fázom, éhes vagyok.
Látom ahogy az autó lelassít, na megvan a ma esti munkám is, gondolom aztán beszállok a fekete kocsiba, és
a szokásos történik.
Az éjszakát egy ismeretlen férfi házában töltöm, majd éjjel 3 fele, mikor kidobnak a házból visszasétálok a futtatóm házához.
Az életem, a munkám.


- Add a pénzt!- állít meg már az ajtóban.
100 Fontot adtam át Eke kezébe.
-Jó kislány!-röhögött, majd megsimogatta az arcomat. Undorító volt. Undorító.
Eke anyám unokatestvére volt és még ő küldött hozzá 13 éves koromban, hogy Londonban tanulhassak, mert a faluban ahol éltünk nem volt semmi jó, értelmes iskola.
Anyám azt akarta, hogy boldog legyek, hogy jó állásom legyen, persze nem tudta, hogy Eke mivel foglalkozott. Elmondhattam volna neki, megmondhattam volna, hogy haza akarok menni, ha ez az őrült nem szorított volna, minden telefonálásunk közben kést a nyakamhoz, arra kényszerítve hogy anyámnak hazudjak.
2 évre rá, hogy ide jöttem anyám szívinfarktusban meghalt.
Még a temetésére se mehettem haza. Úgy tűnt most már örökre ez marad nekem.
Tűrnöm kell, hogy idegen férfiak játékszere legyek és Eke minden áldott este szétverjen.


Felmentem a szobába, ahol a többi lány egymás hegyén-hátán aludt.
Kivettem a hajgumimat, megfésültem a hajamat, majd levettem a lila ruhát amit csak munka közben használtunk. Itthon csak bugyiban és melltartóban közlekedhedtünk. Eke így akarta.

A következő napot végig aludtam, majd este ismét neki kellett állnom.
- Ma dupla pénzt akarok Sugarbabe!- hallottam a világ legundorítóbb hangját.
-Bazdmeg!- motyogtam magamba.
-Hogy mit mondtál??- nézett rám égő szemekkel.
-Semmit- suttogtam.
Mire ő megfogta az arcom majd ütni kezdte azt. Jó pár ütést rám mért, majd hason rúgott.
-Nyomás dolgozni!- ordította.


Remegve léptem ki a zuhogó esőbe és a Soho felé igyekeztem.
-Büdös kurva!- ordították oda többen is.


Néha azt kívánom, hogy ezek az emberek is éljék át azt amit én is.
Mivel nem én választottam ezt az életet.

Pár perc múlva egy piros autó lassított le mellettem.

- Szállj be! - nézett rám egy göndör hajú, jóképű srác, nem nézett ki úgy mint akinek prostit kell felszednie, ahhoz, hogy legyen egy jó eséje.

*Niall szemszöge:*

A Nando's ból tartottunk haza, hál Istennek Harry beadta a derekát és így nem kellett Pizzát rendelnünk,
mikor megláttam egy gyönyörű fiatal lányt az út szélén.

-Louis nézd!- síkitottam a csaj felé mutogatva.
-Mivan? - kérdezte  - Úúú, biztos nagyon fázik , Harry húzódj le!
-Megőrültél?- nézett hátra Haz Louisra.
-Állj meg Hazza, nézz csak rá sír és remeg, az esőben kell állnia, senki sem érdemli meg ezt.
-De ő egy.... prosti...
A lány megbotlott valamiben és majdnem elesett.
-Húzódj már le! - üvöltöttük egyszerre.
-Szállj be!- mondta Harry az ablakot lehúzva.


*Cece szemszöge*

Kinyitottam a kocsi ajtaját és bepattantam. Láttam, hogy a göndör hajú srác nincs egyedül.
Az autóban 3-an ültek.

-Szia Niall vagyok!- integetett hátra egy aranyos szőke srác.
-Louis-mosolygott rám a mellettem ülő srác- és ő ott elöl Harry- mondta, mivel látszólag a fiúnak  nem volt kedve beszélni

- És te pedig...?- kérdezte Niall.
-Sugarbabe.- vágtam rá.
-Az igazi neved!- szólt hozzám Harry.
Ó! Hogy az igazi nevem? Semelyik páciens nem akarta tudni még az igazi nevem.
- Cecilia, de régen a barátaim Cecenek hívtak.- feleltem
- Hány éves vagy Cecelia?- folytatta a göndör.
-18- válaszoltam.
-Az igazat! - förmedt rám.
Honnan tudhatta, hogy nem vagyok 18?! Nem mondhattam el nekik, hány éves vagyok, mert bármikor hívhatták volna a zsarukat és akkor Eke kinyírna, szó szerint.
- Figyelj , kicsim, nem lesz semmi baj, nyugodtan mondd meg hogy hány éves vagy, nem fogjuk hívni a rendőrséget, vagy ilyesmi!- mosolygott rám Loui
-17 és fél! - válaszoltam.
- Bazdmeg, hagy abba a hazudozás és mondd el hány éves vagy- förmedt rám Harry egy kissé hátra nézve.
-16.-vallottam be, mert nem akartam, hogy a gyönyörű srác kiabáljon velem.

A fiúk nem szólaltak meg vagy 10 perce, amikor meg törtem a csendet.

- Szóval, milyen szolgáltatást akartok ma este? Mind 3an egyszerre vagy külön, külön?
A srácok meghökkenve néztek rám.

- Szívem.- kezdte Louis- figyelj mi nem akarunk tőled semmit, csak szeretnénk neked segíteni.
-Micsoda?- csodálkoztam.
-Csak segíteni szeretnénk- ismételte meg Niall- ma nálunk aludhatsz és kapsz enni meg csinálunk neked meleg fürdőt és ha gondolod kiöntheted nekünk a lelkedet- mosolygott rám.
- Mi? Én nem... köszönöm hogy ilyen rendesek vagytok, de nekem mennem kell.. a főnököm kinyír ha nem viszek neki dupla fizetséget... sajnálom... kérlek állj meg hadd szálljak ki.
-Biztos hogy nem förmedt rám!
-Kérlek- könyörögtem és már láttam magam előtt,  hogy  Eke megöl, ha most azonnal nem szállok ki.
-Nyugodj meg picur- mosolygott Loui- a pénz nálunk nem akadály.

-Megérkeztünk!- riasztott fel egy mély ír akcentusú hang. Niall.
Úgy tűnt elaludtam a kocsiban...

5 komi után új rész :))
remélem tetszik, mert még csak most kezdtem.
puszi.